akartam írni....

Az előbb akartam írni mindenféle számomra fontos és elég megható gondolatot, de látszik, hogy kezdő vagyok még a Blog írásba mert a kép beszúrásom és az idézetem is eltűnt. Valamit nem jól csináltam gondolom. :( Talán újra megpróbálhatnám, de nem vagyok abban a hangulatban, hogy ezt megtegyem, így fejből idézem, és a képet hozzágondolom.

"Édes barátim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla:"Hol volt.."
majd rázuhant, a mázsás szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva:"Nem volt.."
Úgy fekszik Ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának, dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer,
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."
Kosztolányi Dezső (Halotti beszéd)

Drága Mama, Apa, Anya, Cefet, Tommacs, Rali és még felsorolni sem tudom szeretteim és barátaim, ezen a napon csak egy pillanatra kacsintsatok ránk le onnan fentről az égi kávéház teraszáról és gondoljatok ránk földi halandókra, készítsétek a helyet nekünk is tartsátok melegen a kávét előbb vagy utóbb, mi is jövünk.